dobayadam.hu

kultúrakutatás érthetően

  • Email
  • Tumblr
  • Twitter
  • YouTube
  • rólam
  • anime
  • Miyazaki-filmek
  • Star Wars
  • magyarsvédasztal websorozat
  • inverz betyár

© 2015 Cabbit Supreme

Nem tetszett a Földtenger varázslója? Miyazakinak se

Írta: Dobay Ádám 6 hozzászólás

A Földtenger varázslója minden valószínűség szerint a legfurcsább Ghibli-film.

  1. Nem igazán van fogalma, mit kezdjen a hőseivel.
  2. Feldob egy csomó történetszálat, aztán nem foglalkozik velük.
  3. Van benne dalbetét, de nagyjából öt versszakkal hosszabb, mint az szükséges lenne.
  4. Sárkány van a plakáton, de a filmben összesen 2 percig van sárkány. (A két órás film sárkánytartalma kevesebb, mint 1 százalék.)
  5. És rettenetesen sok időt töltenek földműveléssel.

foldtenger_01_foldmuveles

“Kinek kell kaland, ha van kapa!” — nem létező közmondás

(Azt nem írtam furcsaságnak, hogy eltérnek az eredeti Ursula Le Guin könyvektől, mert az összes Ghibli-adaptáció jócskán eltér a forrásmunkától, de ez általában nem jelent problémát, ld. Howl.)

Általában nem vagyok ellene a lassú filmeknek, Tarkovszkij Sztalkerje az egyik kedvenc filmem a maga három órás futamidejével és nagyon kevés dialógjával, és a 2001: Űrodüsszeiát is bárhányszor meg tudom nézni, ha elég nagy a képernyő (idén, amikor visszahozták a moziba, kétszer láttam egy héten belül, mert annyira erős volt úgy). A Földtenger varázslója viszont azok közé a lassúfilmek közé tartozik, ahol a lassúságot nem kárpótolja hangulat, amitől bele lehetne süppedni (mint Tarkovszkijnál az, hogy mintha ő mondaná meg az orosz tájnak, hogy mit csináljon a felvételen), vagy tartalom, ami kitöltené (mint Kubricknál a végtelenségig kidolgozott állóképek). Egyszer úgy néztük társaságban a Földtengert, hogy egy ponton másfél, majd kétszeres sebességre állítottam a lejátszást. Nem tapasztaltunk változást.

Magát a filmet én nem gyakran szoktam elővenni se előadáson, se máshol, mert annyi sokkal jobb Ghibli-film van, amikről inkább érdemes beszélni, ha már alkalom adódik rá. Egyfelől azonban a gyenge filmeknek megvan az az előnye, hogy jól lehet rajtuk bemutatni, hogy mi megy félre, és — például ha valaki írónak vagy filmesnek tanul — milyen hibák vannak, amikből tanulni lehet. Mindemellett a Földtenger varázslója egy remek alkalom betekinteni nem csak a Studio Ghibli, de egy kicsit a japán társadalom kulisszái mögé is — ami ezzel a filmmel történt, sokat vetít előre abból is, hogy Miyazaki visszavonulása óta miért áll ott tárt karokkal a stúdió.

Úgyhogy játsszuk azt, hogy először elmondom a sztorit, aztán visszaugrok az időben 1500 évet, aztán elmagyarázom, hogy mi köze a kettőnek egymáshoz. Mehet? [Tovább olvasom…]

Kategória: anime, miyazaki Címkék: adaptáció, anime, földtenger varázslója, miyazaki

ShoujoCon nyereményjáték megfejtés és nyertesek

Írta: Dobay Ádám Szólj hozzá!

Shoujo Con Cosplay Group feat. Sailor Moon Chibi Moon Utena Nana

(Ha valaha lesz együttesem, ilyesmi lesz a borítón.)

A múlt héten nyereményjátékot hirdettem öt párosjegyért a jövő hétvégi ShōjoConra.

Most sorsoltam, és mindjárt el is árulom a nyerteseket.

De előbb a megfejtés.

A kérdés az volt, hogy a múlt heti Shoujo Con helyszínbejáró videóban melyik animéből nem szerepelt karakter.

Úgyhogy a hajtás után lássuk, kiket rejtettünk el fondorlatosan a háttérben: [Tovább olvasom…]

Kategória: anime

Shojocon 2015 helyszínbejárás (NYEREMÉNYJÁTÉK!)

Írta: Dobay Ádám Szólj hozzá!

Shojocon 2015 játékAz épületet körbevették a varázslányok.

2013-ban az évem egyik csúcspontja volt, amikor besegítettem a tíz éves jubileumi AnimeCon szervezésébe és levezettem a nagyszínpad programjait.

Hosszú évek után végre egy olyan rendezvény volt, ami csak az animéről szólt és azokról az évtizedekről, amiket eltöltöttünk ebben a szívemhez közel álló társaságban.

Akkor újra megerősödött bennem, hogy mennyire jó fej emberek alkotják ezt a szubkultúrát.

Úgyhogy amikor felkeresett az Animetársaság, hogy idén nyáron újabb nosztalgiarendezvényt csinál, ráadásul kifejezetten Sailor Moon és varázslányos anime-tematikában, akkor egyetlen lehetséges válaszom lehetett: NANÁ!

És bumm, így lett a Chocapi a ShōjoCon, ami egy újabb többgenerációs, csak animés rendezvény lesz, augusztus 29-én szombaton egész nap.

Mivel teljesen új helyszínt avatunk, ahol még nem volt korábban animés rendezvény, gondoltam hogy megmutatom nektek, úgyhogy tegnap kiszaladtunk a Ferencvárosi Művelődési Központba és forgattunk ott egy helyszínbejárást.

De nem voltunk egyedül.

Ha megnézed a videót, megtudod miért. ÉS ha tetszik egy olyan, kizárólag az anime szubkultúrának készült rendezvény ötlete, ahol akkor is találsz neked való programokat, ha együtt kamaszodtál Holdtündérékkel a kilencvenes években, akkor van egy remek ajánlatom: vegyél részt a ShōjoCon-nyereményjátékomban, és nyerd meg az öt páros jegy egyikét!

Ugyan csak öt páros jegyet tudok sorsolni, de ajándékot mindenki kap, a jelentkezéssel azonnal a tiéd a legújabb e-könyvem, a 10 shōjo anime, ami megváltoztatta a műfajt, amin végigveszem a shōjo-történelem sarokköveit Sallytól és Akko-chantól kezdve Usagin és Utenán át Madokáig és Paprikáig. De mindenekelőtt itt a videó:

Szóval ha szeretnél részt venni a játékban, akkor kattints ide:

Igen, szeretnék nyerni jegyet!

Figyelem, a játék határidős, ha szeretnél jegyet akkor augusztus 17. hétfő 23:59-ig kattints a gombra és válaszolj a kérdésre. (Ha nem tudod a választ, pörgesd át a videót, ott a megoldás! ;-) )

Kedden sorsolom a nyerteseket, akiket e-mailben fogok értesíteni a nyereményről.

Az AnimeCon többi programjáról és a rendezvényről pedig itt tájékozódhatsz: Animecon.hu

Játékszabályzat

A jelentkezési határidő 2015. augusztus 17. hétfő 23:59. A nyertest a határidő utáni napokban, véletlenszerűen sorsolom, és e-mailen értesítem. Egy ember csak egyszer jelentkezhet, de egy családból, baráti körből többen is jelentkezhetnek, feltéve, hogy mindenki a saját nevével és címével nevez a játékra — így nagyobb eséllyel tudtok játszani. :) 
A játékban való részvétellel hozzájárulsz ahhoz, hogy hírlevelet küldjek neked a dobayadam.hu új blogposztjairól és játékairól, és azonnal megkapod az ingyenes shōjo e-könyvet is! — a hírlevélről természetesen bármikor leiratkozhatsz.

Kategória: anime Címkék: anime, con, játék, shoujo

Liza, a kitsune? Japán rókatündér-mitológia [+VIDEÓ]

Írta: Dobay Ádám 6 hozzászólás

– Te… ebben most melyik volt a rókatündér? 

A végefőcím kifutása után japán ismerősöm kérdése óvatos volt, de őszinte.

– Hát a Liza – mondtam meglepetten.

– Az a kedves lány? Tényleg? Dehát a rókatündér egy jóságos lény, nem bánt az senkit!

Én akkor láttam másodszor a Liza, a rókatündért. Miután teljesen odavoltam tőle első nézésre, mindenképp el akartam rá vinni valakit, aki a forráskultúrából tud nekem visszajelezni, hogy mennyire pontos ennek a japán mitológiai lénynek a friss magyar feldolgozása. Pár dologtól eltekintve én úgy gondoltam, eléggé.

Úgyhogy nagyon felcsigázott ez az ellentmondás. Hazafele úton hosszasan beszélgettünk az ismerősöm gyerekkori rókatündér-történeteiről, Inari termékenység-istennőről, élet és halál összefonódásáról. (Szóval amin egy Magyarországon átutazó japán turistával általában beszélget az ember.)

Én pedig elkezdtem utánajárni a japán rókatündérnek, meg úgy általában a rókamitológiának, és közben rátaláltam:

  • hogy a róka melyik mitológiai őstípusnak az egyik alfaja
  • hogy mitől különleges a japán rókatündér-figura
  • hogy melyik az a helyi mítosz, amibe Ujj-Mészáros Károly rendező a japán útja alatt botlott, és amire a Liza, a rókatündér mitológiáját alapozta
  • hogy mindezek alapján kitsune-e Liza, vagy valami egészen más?

Ha csak a Liza film-mitológiája érdekel, akkor tekerj lejjebb a poszt második felére. Mindenki másnak pedig öveket becsatolni, és jöhet a róka! (Ez most nem feltétlenül a legjobb szóválasztás volt.)

Évek óta tudtam róla, hogy készül a Liza, a rókatündér, és őszinte leszek: nagyon féltem ettől a filmtől. Bennem volt a reflex: ha egy nyugati filmben előkerül egy vagy több elem valamelyik távol-keleti kultúrából, az jó esetben félreértve, rossz esetben szándékosan átalakítva, lebutítva, “nyugatosítva”, hogy a fejekben elképzelt tizenhárom éves amerikai tinédzserfiúk is megértsék, amit látnak.

Az elmúlt egy-két évtizedben kezdtek csak megjelenni azok a filmek, hellyel-közzel, amiken látszik, hogy a készítői tisztelettel bánnak azzal a kultúrával, amit beemelnek a történetükbe. Sőt, akik aktívan törekszenek arra, hogy hitelesen vegyék át, amit átvesznek — sőt, megértsék azt, amit átvesznek, mielőtt átveszik.

Legnagyobb meglepetésemre a Lizában mindez megvolt.

Nem Japán sztereotip, „egzotikus” elemeiből csinált tablót, megjelent Japán régi és új (majdnem-új) arca is, az átvételek pedig (kis kivétellel) teljesen hitelesek voltak. Sőt, maga a film is egy kicsit úgy játszódott le, mint egy tinilányoknak célzott fantasztikus elemekkel tarkított shōjo és egy felnőtt női közönségnek célzott, realista josei történet keveréke: minden más mellett a Liza a felnőtt világba kilépve a helyét kereső és megtaláló nő története (ahol némi áthallással a “felnőtt világ” a rendszerváltás utáni Magyarország). És külön plusz, hogy messze a romantikus film mostanra teljesen begyöpösödött, Adam Sandler-dominálta vidékeitől, hiába javarészt a férfiak körül forog Liza világa, az végeredményben csak az a pont, amin keresztül kilép a világba és a saját lábára áll.

És mindez alatt ott mocorog egy jól felépített mitológia, központjában a kultúrák tucatjaiban, világszerte előforduló róka-alakkal.

Ássunk bele. [Tovább olvasom…]

Kategória: mítosz & mese, videók Címkék: japán kultúra, kutatás, magyar film, mitológia, videó

Miért nincs szája annak a macskának? – Hello Kitty, a kawaii és a japán gyerekkor-kultúra

Írta: Dobay Ádám 6 hozzászólás

Hello Kitty - Miért nincs szája? - dobayadam.hu

BÓNUSZ TARTALOM! Érdekel, hogyan terjedt el a kawaii-mozgalom Japánban? Ezt és minden mást, ami nem fért bele ebbe a cikkbe, összefoglaltam egy rövid e-könyvben. Kattints és töltsd le ingyen itt: Menekülés a gyerekkorba – a kawaii-forradalom története

Hello Kitty anatómiája.

Kevés dolog van, ami magamtól nem jutott volna eszembe, mint lehetséges blogtéma.

Ez volt az egyik.

Ezért is szeretem, ha újságírók engem hívnak fel szakértői kommentárért, amikor Japán popkultúrájáról írnak cikket. :)

Korábban nem tartottam túl sokra Hello Kitty-t. Kicsi, kerek, cuki, aranyos, nyilván. Semmi érdekes, menjünk tovább.

Aztán a VS.hu munkatársa, Barnóczki Brigitta keresett meg azzal, hogy minden elképzelhető dolgot olvasott az interneten Hello Kittyről, Ferrarikról, kínai diplomáciáról, és macska-anatómiai hiányosságokról, és segítsek rendbetenni, mi igaz, és mi nem. És hogy egyáltalán hogy lehet, hogy egy egyszerű vonalakból álló macskaszerű lény negyven éve változatlanul dominálja az aranyos állat-toplistát.

Mivel abban a cikkben nem Kitty kulturális szerepe volt a központi téma, inkább csak egy lábjegyzet, a fél órás beszélgetésünkből csak mintegy két bekezdés került bele a cikkbe. Engem viszont nem hagyott nyugodni a dolog, főleg azért, mert Hello Kitty nem egy önmagában álló jelenség, hanem egy jóval nagyobb kulturális rendszer egyik eredménye, amiben a hagyományos japán esztétika egyik modern hajtása összekapcsolódik a tizenhetedik század óta kifejlődött speciálisan japán gyerekkor-kultúrával. Úgyhogy Hello Kittyt tájékozódási sarokpontként használva az alábbiakban:

  • eloszlatok néhány elterjedt félreértést Japán úgynevezett “cukiság”-kultúrájával kapcsolatban
  • elmondom, mit jelent valójában a kawaii szó és hogyan vezethető le Japán hagyományos szépségképeiből 
  • hogy hogyan lett kiemelt jelentőségű a mai japán kultúrában a gyerekkor
  • és hogy hogyan hozta el egy generációnyi lázadó japán kamaszlány a kawaii-mozgalmat

Letisztult, sérülékeny báj – A kawaii tágabb értelme

A kawaii alig pár évtizedes jelenség Japánban, de nagyon sok szálon vezethető le a különböző hagyományos japán szépség-képekből. A kawaii olyan klasszikus japán ideálokhoz csatlakozik be legújabbként, mint amilyen például a kifinomultság (miyabi), a szerény egyszerűség (shibui), a tökéletlen, fejlődő vagy elmúló dolgok szépsége (wabi-sabi), vagy a személyes kedvencem, a dolgok elmúlásának keserédes tudatosítása (mono no aware). Ezek az ideálok ugyan többnyire adott történelmi korokban keletkeztek, de kisebb-nagyobb részben ma is élnek, ha megváltozott formában is. Nagyon sok mai manga és anime hangulatát is magyarázza az, hogy szereplők például a dolgok természetes és egyben szomorú elmúlásán merengenek, vagy hogy egyáltalán szépnek ábrázolják az elmúlást vagy akár a pusztulást. A fenti definíciókat persze most elnagyoltam a cikk hosszának érdekében — akit érdekel a hagyományos japán esztétika, annak ajánlom a Stanford egyetem filozófia-enciklopédiájának rövid japán esztétika-áttekintését Graham Parkes egyetemi tanár tollából, tömör és jó összefoglalás, cserébe angol. (Ha szépen néztek, lefordítom.)

mononoaware-kanoeino-birdsandflowers-edo2klasszikus mono no aware festmény az Edo-korból: fák és virágok, amik szépek, de elmúlnak

Szóval van egy minimum ezerötszáz éves japán esztétikánk, és ennek a legújabb hajtása, a kawaii, amit sajnálatos módon szót itthon leginkább a cuki, cukiság szavakkal szokták fordítani. Persze, amikor egy anime tiniszereplője tátott szájjal kawaii-zik egy kölyökmacska-halom láttán, nyilván a “jaj de cukiiiii!” lesz a mondat legpontosabb magyar fordítása. Ugyanakkor a kawaii-t a fentiek miatt tágabb szemszögből kell vizsgálnunk. A kawaii-kultúrához a kedves, bájos, aranyos mellett szorosan hozzátartoznak a tapasztalatlanság, a sérülékenység, a letisztultság és a hitelesség jelentéstartalmai is. Sőt, ha belenézünk egy kicsit a szó etimológiába, ott találjuk az apró, zavarban levő, szánandó jelentéseket — ez utóbbi jelentést ma is megtaláljuk a kawaisō kifejezésben, amit többek között a “te szegény szerencsétlen” kontextusban szoktak használni.

Licca-chan - Japán válasza a Barbie-raHogy ez a kulturális-esztétikai háttér nem egyszerűen elméleti fejtegetés, rögtön világossá válik, amint megnézzük egy konkrét példán, például azon, hogy Japánban a Barbie-baba soha nem terjedt el igazán. Na nem azért, mert a japán gyerekek nem babáznak, hanem mert Japánban az 1967-es “születésű” Licca-chan töltötte be a Barbie-éhoz hasonló pozíciót. Licca-chan háttértörténete szerint 11 éves, kedvenc könyve az Anne otthonra talál Lucy Maud Montgomery-től, kedvenc figurája pedig a Doraemon nevű, szintén a hatvanas években született manga-karakter. Licca-channak nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is nagy rajongótábora van, a mai napig. Egy Littlerabi néven ismert felnőtt Licca-chan gyűjtőnő egy interjúban úgy fogalmaz, hogy Licca-chan bizonyos szempontból be van ágyazva a hatvanas évekbe, még a ma kiadott Licca-babáknak sem modern a tervezése, és azért gyűjti őket a mai napig, mert nosztalgikus érzéseket ébresztenek benne a gyerekkora iránt. [Tovább olvasom…]

Kategória: anime Címkék: hello kitty, japán kultúra, kawaii

  • « Előző oldal
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • …
  • 9
  • Következő oldal »

Szia!

Dobay Ádám vagyok. Kultúrát kutatok, forgatókönyvet írok, filmet fordítok, webre forgatok. Legjobban beszélni szeretek, 2009 óta több száz előadást tartottam a film, az anime, a mitológia és a kortárs kultúra témáiban. Meguntam a várakozást kiadókra és külsős gyártókra, mostantól ezen a blogon hozom ki a szöveges és videós anyagaimat, kutatásokat és egyéb projekteket.

Ajándék e-könyv

Iratkozz fel a hírlevelemre, és elküldöm ajándékba a Menekülés a gyerekkorba - A japán kawaii-forradalom története című e-könyvemet! :)

Kérem az e-könyvet!

Innen ismerhetsz

Tetszett, amit olvastál? Adok útravalót!
Iratkozz fel a hírlevelemre,
és elküldöm a 10 shōjo anime,
ami megváltoztatta a műfajt

című e-könyvemet is!
Ritkán küldök levelet, feliratkozás után bármikor leiratkozhatsz,
és vigyázok az e-mail címedre, nem adom oda senki másnak.