Körbement a neten pár hete egy beszámoló egy elég nagy 2013-as kutatásról, és volt benne egy dolog, amit senki nem vett észre.
Pedig az volt a legnagyobb betűvel odaírva.
Megengedem, hogy kitaláld, szerinted melyik az.
(Szerintem nem lesz nehéz.)
Ha megvan, olvass tovább, és elmondom, miért fontos ez, és milyen következtetést vonhatunk le belőle a te életedre.
Kezdjük ott, hogy mi ez az izé.
Ez egy szófelhő, ami a Pennsylvaniai Egyetem Pozitív Pszichológia Központjának (ilyen is van) kutatása, a World Well Being-Project (kb. világ-jólét projekt) feldolgozott eredményeinek egyike, vizuális formában kifejezve. A 2013-as kutatásról a The Atlantic számolt be (egy éves csúszással, de az internet természete már csak ilyen, sosem lehet tudni, mikor mi bukkan fel).
Margaret L. Kern vezetésével összesen kilenc tudós közel hetvenötezer önkéntes Facebook-státuszüzeneteit vizsgálta, összesen 700 millió (!) szót. Ugyanez a 75 ezer ember ezután kitöltött egy részletes személyiségtesztet, a kutatók pedig összevetették a kettőt, találnak-e összefüggéseket. A központi kérdésük az volt, hogy vajon lehet-e találni olyan szintű összefüggést bizonyos tulajdonságok és az internetes megnyilvánulások között, hogy csak a státuszüzeneteiből következtetni lehessen egy ember nemére, korára, és alapvető személyiségjegyeire.
És az jött ki, hogy nagyon is lehet.
A fenti szófelhő a kutatás személyiségjegy-összevetésének abból a részéből származik, ahol a tesztjük alapján inkább introvertált emberek személyiségtípusával összefüggő szavakat gyűjtötték össze.
A szürkétől a kéken át a piros felé haladva mutatják a szavak a szóhasználat gyakoriságát. A szürke színűek fordultak elő a legkevésbé a feljegyzett szavak közül, és a pirosak a leggyakrabban. A másik, számunkra még fontosabb mérési egység a méret. Minél nagyobb betűvel írták a szót a felhőbe, annál erősebb az összefüggés az adott személyiségtípussal.
Vagyis az introvertáltsággal leginkább összefüggő kifejezések a ^_^, a >_<, az anime és az xd voltak. (Engedelmetekkel ebből én csak az animét tekintem szónak :) ) A területhez köthető szavak közül szintén elég magas a korrelációja a japán és a pokémon szavaknak, és alacsonyabb korrelációval, de gyakran fordulnak elő a manga és a final fantasy kifejezések. (Egy sarokban még a bleach szó is megbújik!)
Introvertált? Most sértegetsz?
Extravertált: „Basszus, itthon töltöm az estét.”
Introvertált: „Hurrá, itthon töltöm az estét!”
Amikor introvertáltakról, introverzióról beszélünk, él egy átlagos kép a köztudatban. Magának való, zárkózott, nincsenek barátai, soha nem megy sehova, könyvmoly, ezek mellé manapság felzárkózott az egész nap ott ül a gép előtt (mert a sztereotipiákban is muszáj haladnunk a korral, ugye).
Ez az elgondolás azt mondja, hogy ezek negatív dolgok.
De pánikra semmi ok.
Mivel ez tudományos kutatás, az introverziónak nem a népszerű definícióját használták, hanem a pszichológiai meghatározását, ami nagyon általánosságban azt jelenti, hogy az introvertált ember a figyelmét szereti inkább befelé fordítani, a gondolkodásra, a szellemi, lelki területekre fókuszálni. Az extravertált ember pedig inkább kifelé, a külső világ tárgyaira fordítja a figyelmét. Az introvertáltak szívesen töltik egyedül az idejüket — olvasással, írással, rajzolással, számítógépezéssel — inkább választják az önkifejezés művészi formáit. Az extravertáltak inkább élvezik a közösségben töltött időt, saját magukat mások társaságában tudják megélni.
Remélem, ebből már látszik, hogy az eredeti definíció sem az introvertáltak, sem az extravertáltak számára nem negatív meghatározás, hanem egyszerűen a figyelem irányának a személyiségjegye.
A rendszert Carl Gustav Jung dolgozta ki, és ezzel az övé az egyik nagy modern személyiségtípus-tan. Mint azt Ranschburg Jenő írja a Pszichológiai fogalmak kis enciklopédiájában, Jung abban újított nagyot, hogy az addig használt típusrendszerekhez képest ember és külvilág viszonyát tette meg a vizsgálódás alapjának, ezért van az, hogy olyan sok azóta készült rendszer és számos mai személyiségteszt Jungot veszi alapul.
„Szívesen maradnék, de mennem kell otthon lenni egyedül.”
Az introvertált „nincsen barátja és nem akar kimozdulni” definícióját egyébként valószínűleg extravertáltak találták ki, hiszen a magukat közösségben otthon érző extravertáltak számára dögunalom egyedül lenni ugyanúgy, ahogy az introvertáltak számára túlságosan sok impulzust, túl sok stimulációt jelent a tömeg és a folyamatos interakció más emberekkel.
Az sem igaz, hogy az introvertáltak szégyenlősek — csak hajlamosak jobban meggondolni, hogy mit mondanak –, és hogy nem szeretik a társaságot — csak jobban megválogatják, kivel töltik együtt az idejüket. Az extravertáltaknak inkább van kiterjedt szociális hálózata, az introvertáltak bizalom alapján választott társra és közeli barátokra hagyatkoznak.
Az introvertáltakat megbélyegző negatív definíció jellemző azokban a kultúrákban, például a kortárs amerikaiban, ami egyértelműen az extraverziót támogatja és nem nézi jó szemmel az introverziót. Részben erről szól Susan Cain TED-beszéde, Az introvertáltak ereje (magyar felirattal is nézhető, sőt olvasható), ő azon dolgozik, hogy az amerikai oktatás- és munkakultúra teret adjon az introvertált személyiségjegyeknek is. (És például ne pontozzák le az iskolában azokat, akik „nem vesznek részt elég aktívan a munkában”, vagyis nem elég extravertáltak — ilyen típusú megkülönböztetést egyébként én is láttam itthon nem egyszer.)
Japán sōtō-zen gyakorlók a The Zen Mind című dokumentumfilmben.
A világ más részein, Európa keleti felében például több kultúra inkább az introverziót díjazza. Érdemes csak belegondolni, nekünk mennyire tolakodónak tud hatni az extravertált amerikai előadásmód. De a Távol-Kelet és különösen Japán is az introverziót támogató kultúrák közé tartozik. Érdekes, hogy Japán esetében még egy erősítő tényező van: a Marylandi Egyetem 2010-es kutatásában az Ashley Fulmer vezette kutatócsoport azt találta, hogy a szigeteken élő emberek introvertáltabbak, mint a szárazföldön élők — sőt, az extravertált emberek hajlamosak a szárazföldre költözni a szigetekről, az introvertáltak pedig szigetre, ha szárazföldön élnek.
Mivel annyi időt töltöttem már el ennek a területnek a kutatásával, évek óta mondogatom, hogy rengeteg közös pont van a magyar és a japán kultúrában, az elmerengésre való hajlam, a melankólia, a sámáni belső fantáziavilágok mitológiái (már ha csak a népmesekincset nézzük), a szociális kapcsolatok kiépítésétől való szorongás… A fentiek fényében a hasonlóságokat most részben már az introverzióra való hajlamra vezetem vissza. Persze ez még ezen a ponton csak sejtés, nagyon megnéznék egy összehasonlító kutatást a magyar és a japán néplélekről a személyiségprofilok alapján. Nyilván pont ilyen még sosem készült, de igyekszem utánajárni, mit lehetne tenni az ügy érdekében. :)
Egyik sem vagyok, mindkettő vagyok?
Még egy nagyon fontos dolog, ami számos félreértés tárgya, hogy az introverzió-extraverzió nem egy kapcsoló. Maga Jung is azt mondta, hogy a személyiségben az extraverzió mértéke egy skála, és az emberek inkább az egyik vagy inkább a másik oldalán vannak.
És lehet középen is lenni.
Ami nekem például személy szerint nagy megnyugvás volt, mert előtte sosem tudtam, hogy az extraverált személyiségem ellenére van szükségem rendszeresen csendes egyedüllétre, elvonulásra, vagy az introvertált személyiségem ellenére érzem szükségét annak, hogy közösségben legyek és szocializálódjak. Introvertáltként a jelenleginél jóval inkább kellene feszélyezzen, hogy nagy közönség előtt előadjak, extravertáltként meg jobban kéne ódzkodnom az egyedülléttől.
A megoldás az ambivertált kifejezés, ami azokra használatos, akik valahol az introvertált és az extravertált jegyek között félúton helyezkednek el. Vagy, ha Jung rendszerét követjük, ugyanolyan erős a személyiségének introvertált és extravertált fele, csak különböző időszakokban kerül előtérbe az egyik vagy a másik igényei.
Nemrégiben találtam a Psychology Today elég részletes és árnyalt, online kitölthető introverzió-extraverzió tesztjére, ami a sejtésemet megerősítve azt hozta ki, hogy a 100-ból elért 49 ponttal pontosan a skála közepén helyezkedem el. Persze ők sem hülyék, a teljes elemzésért már fizetni kell, de ez az egyik legjobb alapteszt, amit az interneten találtam. Angolul van, de e sorok írásakor nem találtam jól összeállított vagy értelmesen megírt magyar nyelvű online introverzió-extraverzió tesztet.
Az anime helye az introvertált kultúrában
Visszatérve az introverzió szófelhőjére, összehasonlításképpen érdemes megnézni az extravertáltak jellemző kifejezéseit:
Parti, bébi, csajok, pasik, barinő, hétvége, haha, alig várom, foci, strand, haverok, buli, fanta. Nem meglepő módon pont olyan szavak, amiket extravertált emberekkel azonosítunk.
De a kutatásban más érdekességek is kijöttek. Például az openness (nyitottság) személyiségjegyében magasabb pontszámmal rendelkezőkre jellemzőnek találták, hogy jobb a helyesírásuk, az ezen a skálán alacsonyabb pontszámot elérő emberekre pedig jellemzőbb volt a slendrián írásmód, hogy a you helyett u-t használnak, és nem tesznek aposztrofot a don’t, can’t szavaknál. (Ezeket a különbségeket egy külön szófelhő-párban jelenítették meg.)
A tizenévesek sokkal gyakrabban írták, hogy unatkoznak, mint az idősek, akik viszont jóval gyakrabban büszkék valamire, illetve a huszonévesek írták a legtöbbször, hogy részeg. Nem feltétlenül várt nemi sztereotípiákat is találunk a kutatásban: például férfiak sokkal gyakrabban használták a birtokos módot a feleségükre vagy a barátnőjükre, mint fordítva, miközben a nők sokkal többet beszélnek arról, hogy mit szeretnek, mint a férfiak, akik arról beszélnek inkább, amit utálnak, vagy szeretnének inkább ahelyett, amijük most van.
Persze, ezekre könnyű azt mondani, hogy az jött ki, amit amúgy is ösztönösen jellemzőnek gondolunk egy-egy csoportra, de más valamiről sejteni, hogy úgy van, és más adatokkal alátámasztani. (Statisztikus olvasóim számára külön örömteli, hogy a kutatási adatok jó része elérhető és kutatható bárki számára, így a fentiek is ellenőrizhetők, megerősíthetők.)
De mit jelent ez az animére nézve? Valamit csak, elvégre a többi esetben is látjuk, hogy nem légből kapottak az összefüggések.
Mivel a kutatás elsősorban nem erre fókuszált, pontos választ csak ez alapján nem fogunk tudni adni. Egyszerűen nincs elég adat a kérdés megválaszolásához.
Amit jelenleg tehetünk, az annyi, hogy feldobok lehetséges megoldási irányokat, és mindenki döntse el magának melyik jelenleg a szimpatikus. Például érdekes kérdés, hogy:
- Lehet-e összefüggés aközött, hogy ezt az eredményt kapjuk Amerikában, aminek a jelenlegi kultúrája inkább az extraverziót támogatja és nem nézi jó szemmel az introverziót, és egy extravertált kultúrában élő introvertáltak egy olyan kultúra termékeihez fordulnak, ami pedig az introverziót támogatja?
- Vagy az introvertáltakhoz közelebb állnak egy introvertáltabb kultúra művei?
- Vagy arról van szó, hogy a japán popkultúra Amerikában a tágabb értelemben vett nerd / geek kultúra szerves, egzotikus része, és azért népszerű, mert más?
Valami biztos van abban is, hogy minden idők egyik legnépszerűbb anime-sorozata, a kilencvenes években több műfajban egyszerre újító Neon Genesis Evangelion főszereplője, Ikari Shinji erősen introvertált (nem is beszélve Ayanami Rei-ről, aki meg szélsőségesen introvertált). De ezen a szinten már tényleg csak ötleteket dobálok be.
Na és ránk érvényes?
Mielőtt bárki elszaladna globális következtetéseket levonni, beszéljünk a kutatás korlátairól.
Fontos kiemelni, hogy a kutatást kizárólag angol nyelvet beszélők között végezték, a résztvevők 85 százaléka amerikai vagy kanadai volt.
Ez azt jelenti, hogy amikor az anime szó magas korrelációját nézzük, akkor az anime amerikai kultúrában elfoglalt szerepéről kell beszélnünk. És egész más mértékben és minőségben van jelen az anime Amerikában, mint Magyarországon. Magyarországon a tavalyi Nagy Animés Kutatás alapján (erről hamarosan lesz még szó a blogon) az egyik, ha nem a legnagyobb hazai szubkultúrának becsültük az animéseket, de az ettől még egyáltalán nem a mainstream része itthon, míg Amerikában már számos szubkultúra olyan nagy, illetve annyian nőttek fel benne, hogy a közkultúra része, és egyáltalán nem furcsa — gondolhatunk a sci-fi, a fantasy vagy a szuperhősök területére, amiknél viszont pont ott jóval kisebb az anime-szubkultúra.
És végezetül az is biztos, hogy ha ugyanezt a kutatást Japánban végeznénk el, valószínűleg teljesen más adatokat kapnánk, hiszen ott meg alapvető része a kultúrának a manga és az anime.
Ahhoz, hogy globálisan pontos képet kapjunk a kérdésről, ezt a kísérletet minden országban, minden nyelven meg kellene ismételni. Ez szinte lehetetlen, hogy valaha megtörténik, mert túl sok kutatócsoport kell hozzá túl sok helyen, egyszerre.
Nekem a személyes élményem több száz letartott előadásom után az, hogy a hallgatóságom körében elenyésző az extravertáltak aránya, és nagyon hangsúlyosan vannak jelen a skála introvertált, maximum ambivertált oldalán elhelyezkedők. Ez viszont ugye egy személyes benyomás, és nem adatokkal alátámasztott tényállítás. De mint fent említettem, nagyon érdemesnek tartanám valamilyen szinten ránézni, mi hogy állunk ezzel a kérdéssel, szóval biztos nem utoljára hallotok tőlem erről a témáról.
Amíg erre sor kerül, nagyon kíváncsi vagyok arra, ti hogyan élitek meg azt, amit a kutatás feltételez.
Rátok igaz a kutatás? Hol helyezkedtek el az introverzió-extraverzió skálán? Az animés ismerőseitek inkább introvertáltak, vagy extravertáltak? Írjátok meg kommentben!
Spontán idealista lettem :) Sajna mivel nem vagyok jó angolos, kerestem egy magyar tesztet. Az az extravertált egy fajtája. Gyakran átfordul introvertáltba :D És ha lenne akár 1 ember a környezetemben, aki animét nézne, megkérdezném :)
Hogyha az iPersonic tesztjét töltötted ki (azt dobja fel az egyik elsőként a Google), amiatt is írtam részben a posztban, hogy nem sok jót találtam, ez szegény a maga 4 db kérdésével nem igazán tud átfogó képet adni. Egy jó teszt mindarra külön rákérdez, amit egy kérdés alá sorol ez a teszt, és minimum 3-5-ös skálán lehet dönteni. Emiatt például ez ambivertáltat ki se tud hozni.
Én kitöltöttem az angol tesztet és 36-os értéket kaptam, vagyis introvertált. Ami úgy érzem, hogy igaz is rám, hiszen sosem voltam az a kimozdulós fajta, én mindig jobban elvoltam magamban, egyedül. Persze a szocializálódás is kell néha azért, de nincs olyan nagy szükségem rá, mint a másik oldalnak. És valahogy jobban is megélem szerintem ezt, mikor végre eljön a barátokkal való találkozás. Régen találkoztunk, van miről mesélni, beszélgetni, sokkal jobban is érzem magam ekkor a társaságukban. Meg igen, a kisebb társaságban jobban érzem magam, mint a nagyban, ott körülbelül szótlan maradok, mert nem tudok már mit hozzáfűzni a dolgokhoz, és inkább másokra hagyom. A kisebb társaság olyan 3-4 ember szokott lenni, ez még olyan számú ember, akikre figyelni is tudok meg reagálni is.Eleve azt tartom és igénylem, hogy legalább egy nagyon jó barátom legyen, akinek bármit elmondhatok (az nem baj, ha több), és számos kisebb barát, akikkel meg jó elbeszélgetni. A teszt emlékszek kitért a tömegiszonyra is, ami nekem nincs, egyedül elrejtőzök benne, társaságban nem izgat. Az új emberek megismerése kicsit nehézkes nekem, szeretek ismerkedni, de félek is tőle, egy számomra ismeretlennel még nem tudok bármiről is beszélgetni és nem vagyok olyan nyitott sem, mint egy jó pár éve megismerttel. Persze a hobbijaim is ehhez az oldalhoz köthetőek, szinte mindent űzök, amit az introvertált emberek szoktak (olvasás, írás, rajzolás, fényképezés, és sok-sok óra a számítógép előtt). Az az érdekes, hogy húgommal nem töltettem ki a tesztet, de biztos vagyok benne, hogy ő extravertált lenne, a szöges ellentétem. Nem animés, de szinte sosincs otthon, mindig a barátaival lóg, nem szereti a könyveket, nincs művészi tehetsége sem. Az animés ismerőseim között viszont van ilyen is, olyan is. Van, aki olyan, mint én, van, aki szívesen találkozik emberekkel, de nem lételeme a dolog, és van olyan is, akinek mindene a társaság és a középpontba kerülés. Igazából én is picit szociálisabb életet élnék, ha lenne rá lehetőségem, de ezzel is maximum egy picit menne föntebb a 36-os érték vagy 50 körül lenne. Attól még vágynék ugyanúgy arra, hogy egyedül is legyek és a saját hobbijaim űzzem.
De, hogy vajon miért áll ennyire közel az introvertáltság és az anime egymáshoz? Én valahol ott keresném az okot, hogy milyen hobbik fűzhetőek az anime szubkultúrához. Csupa olyan dolgot tudnék fölsorolni, ami nem társas időtöltés, hanem egyedüllét kell hozzá. Az anime nézők meg persze követik ezeket a „trendeket”, és ők is kipróbálják a fanficc írást, cosplaykedést, anime figurák rajzolását, de végül, mikor elkészült, azért nem felejtik el megmutatni őket a barátaiknak… ^^
Stimmel, amit mondasz, általában igaz az introvertáltakra, hogy ha társaságról van szó, akkor az a kisebb, jól válogatott társaság, 4-5 fő.
Szerintem az anime azért áll közel az introvertáltsághoz, mert becsatolható a többi olyan tevékenységhez, amit az introvertáltak szeretnek csinálni. Sok anime nagyobb elmélyülést kíván, mint egy átlag amerikai film, nem rest filozofálni, még a legharsányabb hősöknek is vannak csendes, elmerengős pillanatai. Szóval sok anime sok eleme appellál az introvertált érzékenységnek. Plusz rengeteg anime nagy világokat rajzol fel, amikben el lehet veszni, és nagyon adja magát a művészeti ihletettség is, hogy hány és hány fan alkotást inspirálnak. Nekem ilyesmi sejtésem van most.
Kíváncsiságból megcsináltam a linkelt tesztet, bár tudom magamról, hogy szélsőségesen introverz vagyok, és az a véleményem, hogy jó kérdések voltak, viszont a végén a szöveges értékelés csak a pontszám alapján történt, nem vette figyelembe a konkrét válaszokat. Például az igaz, hogy ritkán kezdeményezek beszélgetést, viszont a válaszokban megjelöltem, hogy nem vagyok elutasító ha hozzám szólnak, és könnyű velem beszélgetni, szinte bármiről. Hát a szöveges értékelésben ennek az ellentéte volt, mindenesetre ingyenes tesztnek ez teljesen jó.
Az extraverz barátomat teljesen hidegen hagyja minden ami nem amerikai mainstream, ő az a tipikus anime=mese típusú ember. :)
Az inkább introverzebb típusú barátaim szeretnek egy-két animét bár ők is kezdenek „kinőni” belőle, sose voltak rajongók. (kutatási célokra: 19 évesek) Én ezzel ellentétben pont 1-2 éve szerettem bele igazán az animékbe, most már rajongónak is tartom magam. Ami nem jellemző rám, sok introverzzel ellentétben a művészetekhez való érzék, itt gondolok főleg az irodalmi és egyéb művek értelmezésére, saját művek elkészítésére.
Ábrák és szöveg értelmezése az én igazi erősségem és ezek alapján találtam egy nem logikus mondatot:
„Például a nyitottabb emberekre jellemzőnek találták, hogy jobb a helyesírásuk, a zárkózottabb emberekre pedig jellemzőbb volt, hogy a you helyett u-t használnak, és nem tesznek aposztrofot a don’t, can’t szavaknál.”
Szerintem ez fordítva lenne helyes.
A cikk nagyon érdekes volt, figyelni fogom mostantól a blogot, mert már nagyon sok jó dolgot olvastam és nézet tőled. :)
A szöveges értékelések valóban nem túl jók (és mint mások rámutattak, elég nagy sávban ugyanazt dobják ki), az a sejtésem, hogy azért, hogy fizess be a teljes elemzésre. :) A pontszámok ettől függetlenül az alap elhelyezkedés jelzésére jók.
„Ábrák és szöveg értelmezése az én igazi erősségem és ezek alapján találtam egy nem logikus mondatot:”
Köszi, hogy kiszúrtad, ez valóban nem volt egyértelmű a cikkben, azóta javítottam is. Mindenesetre a helyesírásra nem az introvertált-extravertált eredmények alapján következtettek, hanem a nyitottság-felmérésben került elő (ennek más szófelhői is voltak). Ez nem a magyar értelemben vett nyitottságra vonatkozik, vagyis nem a zárkózottság az ellentéte (ezt én is elírtam a poszt eredeti változatában): a magas nyitottság az intelligens, analitikus, kíváncsi, kreatív, kifinomult személyiségjegyekkel párosul, az alacsony nyitottság pedig az alacsony intelligenciával, alacsony képzelőerővel, és kifinomulatlansággal. Az alacsony nyitottság-pontszámú emberek szófelhőjéből elég jól látszik is, hogy olyan szavak vezetnek, mint a u, wat, ur, wat, coz, wen, sana, buhay, 1st, xxx, xxxx és xxxxx. Szóval tényleg nem a szépirodalmárok terepe. :)
Akad az ismerőseim között 1-2
amennyire én láttam (nem figyeltem meg igazán,de ezentúl fogom!)
a környéken(mondjuk Miskolc) időszakosan viszont nem kiszámítható nem egyenletes közönként az extravertált emberek körében is felkapottabb az anime,mint egy divathullám,de nem mélyülnek el annyira benne…. ezért nem is nevezném őket animésnek :D
Az ismerőseimre vissza kanyarodva,nos ők erősen introvertáltak :D bárki hamar észrevenné.
Tesztet nem csináltam,de tudom magamról is,hogy az vagyok…. XD
itt borsodban szerintem az introvertáltak vannak többségben,de nem figyeltem meg eléggé,hogy ebben biztos legyek….ezt csak úgy kijelentettem a semmiből :D
(bár lehet,hogy a „kisebbség” miatt többségben vannak az extravertáltak,de inkább azért lehet mert túl állatiasak) vajon az ember ösztönei mennyire befolyásolják,hogy hova fog tartozni a 3 közül?
„de inkább azért lehet mert túl állatiasak”
Azért azt elég meredek bármilyen személyiségjegyről kijelenteni, hogy állatias. Vannak személyiségjegyek, amiket azért szoktunk meg, mert a saját környezetünkben azok gyakran előfordulnak, és ezért természetesnek hatnak. De valójában nem azok, csak megszoktuk őket. Ezért amikor kulturális különbségekről van szó, akkor egyik sem emberibb vagy állatibb a másiknál.
Ne felejtsük el, hogy bármely kisebbségre gondolsz, mindenképp közöttük is vannak extravertáltak és introvertáltak, hiszen — ennél is fontosabban — minden esetben egyénekről van szó, akik egymástól különbözőek. Az, hogy a sztereotípiák szerint valakik milyenek, az nem jelenti azt, hogy a közösség összes tagja olyan lenne. Ezt nevezzük ugyanis rasszizmusnak, amikor azt mondjuk, hogy egy tulajdonság alapján az összes többi személyiségjegyre is egyértelműen következtethetünk. És ez ugye semmilyen esetben nem igaz.
Ahogy ez a cikk is arról szól, hogy nem az összes animés valamilyen (pedig az csak érdeklődési terület, nem bőrszín…)
Szia, nagyon tetszett a cikked, elgondolkodtató és érdekes volt. A tesztben, 40 pontot kaptam, de úgy érzem 30-nál többet nem érdemelnék, főleg, hogy a nyári szünetben, időm nagy részét itthon töltöttem :)
Egy dologban kíváncsi volnék a véleményedre, ami egy valamelyest kapcsolódik is ehhez a témához. Nem tudom mennyire követed mostanság, az anime ipart, vagy az aktuális szezonokat, de ‘hallottam’ mostanában egy olyan pletykát, miszerint „Csak a régebbi animék (olyan 2005-ig kb) voltak képesek igazi mondanivalóval bírni, kellő művésziséget belevinni, a mai animék, már csak szórakoztatásra vannak, és már az igazi animefanok nem találnak benne valódi értéket” Nyilván nem ugyanezekkel a szavakkal volt, de ez a lényege. Én véleményem szerint nem kell minden animének világmegváltó mondanivalót hordoznia, és ha az ember keres, még mindig talál ilyen animéket (példát is tudnék mondani). Te mit gondolsz erről? Igaz lehet, vagy ez csak az extravertáltak hangja?
„A tesztben, 40 pontot kaptam, de úgy érzem 30-nál többet nem érdemelnék, főleg, hogy a nyári szünetben, időm nagy részét itthon töltöttem :)”
A nyári szünet holtöltése alapvetően nem képez személyiségkategóriát :)
„Nem tudom mennyire követed mostanság, az anime ipart, vagy az aktuális szezonokat, de ‘hallottam’ mostanában egy olyan pletykát, miszerint “Csak a régebbi animék (olyan 2005-ig kb) voltak képesek igazi mondanivalóval bírni, kellő művésziséget belevinni, a mai animék, már csak szórakoztatásra vannak, és már az igazi animefanok nem találnak benne valódi értéket” Nyilván nem ugyanezekkel a szavakkal volt, de ez a lényege. Én véleményem szerint nem kell minden animének világmegváltó mondanivalót hordoznia, és ha az ember keres, még mindig talál ilyen animéket (példát is tudnék mondani). Te mit gondolsz erről?”
Ez most egy elég aktuális téma, és tőlem is szokták kérdezni közepes gyakorisággal.
Bár szokás róla általánosságban beszélni, az anime önmagában nem „képes” semmire. Az anime egy hordozó felület, ami sok ember közös munkájával megtelik valamilyen tartalommal. Ezt a tartalmat vizsgálhatjuk, illetve azoknak az embereknek a teljesítményét, és a megítélésnél vannak objektívebb szempontok (mennyi ideig készült, mennyi pénzből, hányan dolgoztak rajta, a készítőknek milyen a háttere), illetve szubjektívebb szempontok (milyen volt az együttműködés az alkotók között, tudatosan vagy véletlenül sikerült-e valami nagyon újat létrehozni, stb.). A végső szubjektív szempont pedig az, hogy az adott nézőnek tetszett-e.
Ezzel mindenképpen foglalkozom majd külön cikkben is, de röviden azt gondolom, hogy az anime-gyártás jelenleg valóban válságkorszakát éli, objektív szempontból is.
– A piac nagyon telített, miközben egyre kevesebb a pénz a rendszerben, az egyes filmek és sorozatok előállítására egyre kevesebb idő is van, nehéz alaposabb munkát végezni, mint másfél-két évtizeddel ezelőtt.
– Kiment az alkotók egy meghatározó, nagy generációja (Miyazaki, Takahata, Kon), mások keresik a helyüket az új típusú rendszerben (Ikuhara, Anno).
– A 2011-es tsunami és földrengés iszonyatos törést okozott az egész ország életében, és ez a popkulturális termékekre is kihat. Megint csak pénzügyi gondokat okoz a szektorban, és van egy lelki törés is, ami még friss. (Ez a probléma közvetlenül kihatott például a Mawaru Penguindrum gyártására, aminek kellős közepén jött a földrengés.)
– Az új egyéni alkotók világai mindeközben kevésbé érvényesülnek, vagy amikor igen, akkor a referenciarendszerük kevésbé a saját életük, és inkább korábbi animék (erről a problémáról Miyazaki és mások is beszéltek pár évvel ezelőtt). Erre a legjobb példa Makoto Shinkai, aki csodálatos világokat tud építeni, de nem áll össze koherens egésszé, mert túlságosan Miyazaki lebeg a szeme előtt, és nem tud olyan történeteket létrehozni.
Gyászjelentést azért még nem kell írni, mert bőven mozognak még elemek a rendszerben, Mamoru Hosoda Summer Wars-a az egyik legjobb kortárs anime film, alig öt éves. Shinichiro Watanabe folyamatosan kurrens tud maradni, és nem fárad.
Azt is hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy van egy torzulás a rendszerben a mi szempontunkból, hiszen évtizedről évtizedre változik, hogy mennyi anime jut el hozzánk. Aki hígulásról beszél, nem mindig veszi figyelembe, hogy a betárcsázós internet korszakában is rengeteg középszerű és rossz anime készült, csak azok nem terjedtek úgy. Ma szinte minden elérhető, jobban látszik, hogy nem minden kavics drágakő. :)
Üdv, újra, köszi, hogy válaszoltál :)
Teljesen egyetértek abban, hogy a gazdaságnak köze van a mostani animeipar alakulásához, és abban is, hogy régen sem volt minden anime ‘mestermű’.
Viszont azt valljuk be, hogy bár Miyazaki általában nagyot szokott alkotni, nekem kedvencem a Mononoke hime, de a mostani fiatal animések közül kevesebben vannak, akik ezeket is nézik. Szerintem a mostani fiatalság kezdő animésként a legfelkapottabb sorozatokat nézik, és valahogy meg is maradnak az újabbaknál.
Igen, mint írtad is, az anime önmagában nem képes semmire, de minden, amit megnézünk formálhatja személyiségünket, látásmódunkat, azt hiszem erre a mostani „médiaelemek” közül, az anime képes leginkább :)
Én azért igyekszem mindenhonnan választani, ezért írtam hogy a mostaniak között is lehet találni ‘értékesebb műveket’, ami persze szubjektív, de valljuk be, hogy pl. Fate Zero, Clannad, Gulty crown, Requiem for phantom, Bakemonogatari series, ezekre nem kevés pénzt költöttek, és ha jól megnézzük őket sok szimbólumot, rejtett utalást, és mondanivalót találunk bennük.
Te találtál az elmúlt években olyan sorozatot, amire azt mondanád, ez különösen tetszett (Summer wars-on kívül)? Mit kell tartalmazni ehhez számodra?
Bocs az ilyen kérdésekért, de mostanában érdekel, hogy ki mit, miért tart értékesnek, remélem nem bánod :)
Érdekes cikk volt, be is regisztráltam, hogy kommentelhessek. Úgy érzem nincs szükség rá, hogy kitöltsem a tesztet, tudom magamról, hogy introvertált vagyok. Nagyon sok állításod volt ami abszolút jellemző rám, például a mellett, hogy szeretem az egyedüllétet, ugyanúgy igénylem a társaságot is – noha a nagy tömegben már én is feszélyezve érzem magam. A baráti körre való megfigyelés szintén igaz, semmit nem válogatok meg olyan szigorúan mint hogy kivel beszélgetek és kivel barátkozom – ez a külső megfigyelők számára gyakran beképzeltségnek tűnik, de én már csak így működöm. A nyelvtani dologgal viszont nem értek egyet, amennyire én tapasztaltam sokkal igényesebben ír és beszél egy introvertált ember. Nem is csoda, hiszen az olvasás és az írás ott szerepel a mindennapi programok között. Az extravertáltak ezzel ellentétben rengeteget facebook-oznak és chatelnek, önkéntelenül is átveszik az internetes szlengeket – és ez meglátszik a helyesírásukon is szerintem.
Az animés kérdés szerintem pont megfordítva igaz – nem az anime nézés váltja ki az introvertáltságot, hanem az introvertáltság az anime nézést. Hisz aki több időt tölt egyedül, vagy a számítógépe előtt, mindig keresgél a minőségi szórakoztatási termékek után, és a sok otthon töltött óra alatt így talán több dolgot is lát és próbál ki mint egy extravertált ember. Az anime pedig világszerte hatalmas szubkultúra, nem lehet nem belefutni legalább egyszer. Az animék stílusát pedig mind ismerjük, nem csoda, hogy az ilyen típusú embereknek tetszenek jobban. Én 12 éves korom óta animézek (most 20 vagyok), és bár nagyon megválogatom, hogy mit nézzek, még mindig intelligensebb szórakoztatási terméknek tartom mint Hollywood-ot (noha rengeteg filmet is nézek).
„A nyelvtani dologgal viszont nem értek egyet, amennyire én tapasztaltam sokkal igényesebben ír és beszél egy introvertált ember.”
Ez a kutatás egy más részére vonatkozott, de nem egyértelműen fogalmaztam, azóta javítottam a vonatkozó részt.
„Az animés kérdés szerintem pont megfordítva igaz – nem az anime nézés váltja ki az introvertáltságot, hanem az introvertáltság az anime nézést.”
Ez fontos szempont, valóban nem azért leszel introvertált, mert animét nézel, hanem ha animét nézel, akkor valószínűbb, hogy introvertált a személyiséged. Pár évszázaddal ezelőtt az introvertáltak olvastak, írtak, festettek. Most már nézni is lehet dolgokat. A híres mestereket imitáló írás meg festés meg ugyanúgy megvan, csak most fanficnek meg fanartnak hívják. :D
Mindenesetre a sorrend fordított. Nem a végzett tevékenységtől lesz valamilyen a személyiség, hanem a személyiség miatt valószínűbb, hogy vonzza az adott személyt az a terület.
Ez már csak azért is így van, mivel ma már tudjuk, hogy az introverziónak és extraverziónak közel ötven százalékban biológiai gyökerei vannak.
Nekem 57 pontom lett ^^ Számítottam ilyesmire, de egészen furcsa volt így viszont látni :,D Mert egyébként én is 50 körüli pontszámra gondoltam (inkább alulról közelítve), de érdekes, hogy ezek szerint inkább felülről közelítem :D
Azért gondoltam volna, hogy inkább alulról érem el talán, mert kimondottan noha nem vagyok egyik típusba se bekategorizálható, egy picit talán mégis az introvertáltság felé billen a mérlegem. Mert szeretek a barátaimmal lenni meg mászkálni, nagyon visszafogottan bulizni (na jó, inkább szórakozni, mintsem bulizni x,D), nem jelent különösebben gondot nagyobb társaságban elevickélnem (persze van, hogy izgulok, meg félek, nehogy valami oltári nagy baromságot mondjak, de szerencsére az esetek nagy részében jól alakulnak a beszélgetések is, és valahogy mindig megtalálom a magam kis közegét), de attól függetlenül csak kevesen vannak, akikben tényleg megbízom, és jobban szeretek picivel egyedül lenni és a kis dolgaimat intézni. Szóval talán furcsán hangozhat, de annak ellenére, hogy egész jól elboldogulok nagyobb társaságban, jobban szeretem a kisebb létszámú eseményeket, mert azok nyugodtabb lefolyásúak, és könnyebb mindenkit elérni meg bevonni. Éppen ezért van, hogy hiába van sok ismerősöm, a bizalmi meg hozzám közeledve minden köröm úgy szűkül, és sokan nem férnek bele a legszűkebb kategóriába. Ó, és hiába imádom a barátaimat, rájöttem, hogy nekem elég, ha néha találkozunk és beszélgetünk, mert zavar, ha például egy héten minden áldott nap találkozunk és hosszabb ideig vagyunk együtt valamerre. Nem azért, mert nem bízom bennük vagy érzem magam jól velük, egyszerűen csak nincs többre igényem. Mert magammal is szeretek foglalkozni, kreatív dolgokat csinálni, és mindenképp egyensúlyban szeretném tartani ezt a kettőt, egész jó rátával sikerül (bár inkább mindig magamra jut több idő, haha :,D). Csak tudom, hogy van, aki ezt nem érti meg. De nekem egészen mást jelöl egy barát, mint másnak, és állandóan változik a véleményem mindenkiről (ezért is lehet, hogy olyan nagyon jó barátnőm is van, akiről nagyon negatív volt az első véleményem, de „járt” neki egy esély, élt vele, és nem tudtam nem a bizalmamba fogadni).
Szóval én ilyen fura hibrid lehetek, valahol a két mezsgye határán, de gondoltam írok, mert megfér a félhikikomori-életmódom a társasági dolgaimmal, szóval valóban nem kizárt, hogy ne legyen olyan távoli egymástól a két fogalom :D
Az 57 az pont a közepe, az új rendszer szerint te is az ambivertáltak táborát erősíted. Amit leírsz, az nagyon hasonló az én élményemhez (hasonló pontszámmal indultam :) meg más ambivertáltak élményéhez – nagyon leegyszerűsítve hol elmennél otthonról hol otthon maradnál, vannak kimenősebb korszakaid és vannak visszavonulósabbak. Nekem ez az egyik kedvencem ebben a területben, hogy legitimálja az ambivertáltakat, nem az van hogy vagy introvertált vagy, vagy extrovertált, oszt csá. :)
Üdv!
Nagyon tetszett a cikked. Engem is érdekel ez a téma, mert értek már kellemetlenségek amiatt, hogy visszahúzódóbb vagyok (vagy inkább voltam), mint a legtöbb ember a környezetemben. Susan Cain előadását is láttam és arra gondoltam, hogy végre nem vagyok fogyatékosnak titulálva, csak mert nekem a kikapcsolódás mást jelent, mint egy extrovertáltnak.
Kitöltöttem ezt a tesztet én is. 22 pontom lett, amin először eléggé meglepődtem. Régebben egyértelműen introvertáltnak tekintettem magam, mostanra viszont megtanultam kommunikálni az emberekkel. Rá voltam kényszerülve. Szóval igazából mindig is introvertált voltam, csak muszáj volt megtanulnom extrovertáltként viselkednem az extrovertált emberek között, különben elnyomnának. Otthon viszont fellélegzek és élvezem a magányt.
Az animékkel egyébként pont a középiskolában ismerkedtem meg, amikor a leginkább befelé forduló voltam. Mindig az introvertált karakterek a szimpatikusak és jobban szeretem az elgondolkodtató történeteket, mint az akciót. Volt, hogy csak azért néztem meg egy animét, mert a főszereplő csupa olyan dolgot szeretett, amit én is introvertáltként (pl. felhők és csillagok bámulása akár órákon át, merengés a legapróbb, legjelentéktelenebb dolgokon is).
Rajzolni is szeretek, csak nem tudok. Sokszor a feszültséget rajzolással vezettem le. Most már nincs időm ilyesmire, pedig sokszor jól esne.
Úgyhogy végül is azt hiszem, jogos az a 22 pont.
Ha bejött Susan Cain, ajánlom még Brené Brownt, ő nem közvetlenül az introverzióval foglalkozik de kutatóként elég sokszor beleszalad abba hogy az introverzióhoz kapcsolódó tulajdonságokat hogyan tudod az előnyödre formálni az extravertáltakra szabott társadalomban. :) Jelent már meg több könyve magyarul, én jelenleg angolul haladok keresztül az életművén, itt az ő régi TED talkja: https://www.ted.com/talks/brene_brown_on_vulnerability?language=en
Üdv!
Érdekes cikk, mindkét téma eléggé előkerült mostanság az életemben. Megjegyezném, a saját környezetemben nem úgy vettem észre, hogy az introvertáltak hajlamosabbak inkább az anime. Pl anno a nagyszájú, hiperaktív osztálytársaim voltak az elsők, akik először megtárgyalták az osztályteremben, mi volt előző délután a DragonBall részben.
Én magam erősen introvertált vagyok, és elég kevés embert ismerek, aki szintén az, plusz animézik/mangázik is.
(Mellesleg az nem extAvertált, hanem extrOvertált.) :)
Szia Édua!
Nyilván nem arról van szó, hogy _minden_ animés introvertált, hanem hogy valószínűbben találsz introvertáltat (vagy ambiveráltat) animések között. Nekem is annak idején több egyébként nem animés ismerősöm követte a Dragon Ballt, de próbáltam volna meg őket bármilyen más anime megnézésére rávenni… :) Szeretnék majd erről is egy rendes kutatást csinálni, hogy már számokról tudjunk beszélgetni (még keresem a megfelelő rendszert hozzá), addig maradnak a személyes benyomások és az anekdoták.
Az extravertált/extrovertált helyesírásról: a szó eredeti alakja az extravertált, az extro- igekötő később hasonult az intro-igekötőhöz, de ha belegondolsz, önmagában nem létezik sehol máshol a nyelvben. Mivel a szakirodalom mai napig az eredeti, extravertált kifejezéssel dolgozik, ezzel dolgozom én is annak ellenére, hogy az extro- jóval elterjedtebb. Mivel én azon a nyelvészeti állásponton vagyok, hogy a nyelv az leíró és nem előíró, szerintem nem „helyesebb” egyik sem a másiknál, nekem a személyes preferenciám, hogy az eredeti szakkifejezést használom. Fejes László nyelvész szépen kifejtette ezt a témát a Nyesten: http://www.nyest.hu/hirek/extrovertalt-vagy-extravertalt