Hova tud menekülni egy magára hagyott fiú abból a vilagból, ami semmilyen használható apamintát nem tud felmutatni?
Mamoru Hosoda nem előszor keresi erre a kérdésre a választ a filmjeivel, de A fiú és a szörnyeteg esetében most először szentel teljes filmet a témának.
A film magyar premierje alkalmából a Filmvilág felkért, hogy írjak egy portrét Hosodáról, Az idő felett járó lány-tól a Summer Wars-on és a Wolf Children-en át a legfrissebbig. Meg is jelent ez a szám, kapható az újságosoknál, és ennek örömére a cikk alján nyereményjátékot hirdetek, aminek keretében 5 példányt sorsolok az mostani számból, a főnyeremény pedig egy 1 éves Filmvilág-előfizetés!
De kezdjük az elején. Anime megy moziban Magyarországon!
Ennek sosem lehet eléggé örülni. A Szél támad ota nem volt moziforgalmazásban anime itthon es mint akkor, most is arra kapacitálok mindenkit, hogy menjen el es nézze meg. Hosoda tájai egyszerűen annyira magukba szívnak, hogy történet nélkül csak a tájképeket önmagukban is el tudnám nézegetni órákig. Egy monitor egyszerűen nem tudja visszaadni az élményt (és kivételesen még a torrent sincs kint a bemutató idején konkurenciának).
Még tavaly év végén, az Anilogue fesztivál keretei között néztük meg a filmet a csapatommal és tartottunk utána egy több órás vitapartit az Uránia mozi melletti kis pizzázóban arról, hogy hozza-e A fiú és a szörnyeteg a korábbi Hosoda-filmek szintjét. A konszenzus: simán. Legalább egyszer érdemes megnézni.
Szokás szerint nem kritika következik — mindenkinek az egyéni döntése, hogy mennyire tetszik neki a film. Az alábbi gyorselemzésben így azt olvashatjátok, hogy mi az a három szempont, amiben más, és újszerű ez a film.
1. Hosoda ráfejleszt a korábbi filmjeire
A fiú és a szörnyeteg nem közvetlenül összehasonlítható Hosoda többi filmjével. Arról van szó, hogy mindegyik filmjében másra figyel, és annak rendeli alá a cselekményét. Az idő felett járó lány történetét a főszereplő lány belső útja határozza meg, a valódi idő múlása tökéletesen független tőle; a Summer Wars cselekményét folyamatosan és azonnali jelleggel a szereplők akciói és reakciói pörgetik; a Wolf Children pedig kisebb-nagyobb ugrásokkal, de időrendben halad előre és a nagyobb történetegységeket a farkasgyerekek adott életkori alaphelyzete szabja meg.
Hosoda mindegyik filmje minimum két műfaj jegyeit hordozza egyszerre. Az idő felett járó lány könnyed sci-fi beütésű romantikus útkereső film (ez már kapásból három). A Summer Wars hidegháborús hackeres harcos kártyajátékos shōnen egy csipet családi drámával. A Wolf Children kortárs társadalmi kommentár, vidékfelfedező film (mint a Totoro) és tinidráma keveréke egy felnövéstörténetes identitásválsággal.
A fiú és a szörnyeteg ezen az úton halad tovább. Ismerősek lehetnek a japán fiúkaland-műfaj elemei: a kortárs világból a misztikusba átlépés, a hagyományos harcművészeti oktatás, a jellemző személyiségű vándor szerzetes karakterek. De kapunk mellé családi drámát, apa-terápiát is és társadalmi beilleszkedési fejlődéstörténetet — ami ráadásul nem is kisebb hangsúllyal szerepel, mint a kaland-cselekmény, hanem ezek egymás tükörképei. [Tovább olvasom…]