Él Magyarországon három sztereotípia az animésekről.
Az első: az anime egy fiú-szubkultúra.
A második: az anime tinédzserhobbi.
A harmadik: az anime antiszociális.
Mindenki válassza ki a kedvencét. (Tipp: Amelyiktől a leginkább felmegy a vérnyomásod.)
Engem ezek elsősorban azért zavarnak, mert a most már két évtizedes személyes élményem az ügyben az, hogy a legtöbb ember, akit animésként ismerek,
- húsz feletti,
- nő,
- és épp az anime miatt ismerte meg a barátait.
De hiába, az enyém egyéni tapasztalat, a teljes animés lakosságra ebből nem lehet tényszerű kijelentéseket megfogalmazni.
Bárcsak nyers, ellentmondást nem tűrő adatokkal is meg lehetne cáfolni a sztereotípiákat.
Oh wait…
Filmszínházunk bemutatja:
A Nagy Anime Kutatás Eredményei!
(színes, magyar nyelvű Youtube-videó, 55 perc)
Azért szeretem a szilárd, kézzelfogható adatokat, mert azokkal nem lehet vitatkozni.
Szerencsére pont ilyenek vannak nálam. :)
A teljes nevén Nagy Anime- és Manga Kutatás a maga 68 kérdéskörével a legátfogóbb, 3168 kitöltőjével pedig a legnagyobb résztvevőszámú szubkultúrakutatás Magyarországon – de a kitöltőszámot tekintve nemzetközi kutatási mezőnyben is dobogósak vagyunk. Érzékeltetésképpen a Google kérdőívszoftvere nagyjából húszszor halálozott el, amíg sikerült előállítania Excel formátumban az 510 048 db cellából álló adathalmazt.
A kutatást a Magyar Anime Társaság 10 éves évfordulója alkalmából raktuk össze Pravda Szilviával egy hosszú beszélgetés után, ami arról szólt, hogy itt van ez az állítólagosan legnagyobb méretű és legaktívabb magyar szubkultúra, és nagyon idegesítő, hogy évtizedek után is csak sejtésekre meg kilencvenes évekbeli Blikk-rémcikkekre épül az animéket és mangákat szerető emberek elképzelt jellemrajza.
A rendszer három hónapig fogadta a válaszokat, és ez alatt az idő alatt többször is megfuttattuk az összes magyar animés közegben, amit ismertünk. A 3168-as kitöltőszám nem csak azért örvendetes, mert olyan baromi hosszú kérdőívet csináltunk, hogy eleve le a kalappal mindenkinek, aki végigcsinálta. Hanem azért is, mert ennyi embernél már lehet átfogó, tényszerű állításokat tenni a magyar anime-szubkultúra összetételéről – és ezt is csináltuk:
Láda Viktória piackutató rengeteget dolgozott a kilométerhosszú adatsorral, létrehozott rengeteg kereszttáblát és alkalmazott további, számomra digitális alkímiára hasonlító statisztikai szakcselekedeteket, és a létrejött eredmények fényében közösen részletesen is kiértékeltük, hogy mit mondanak el a kérdőív eredményei a magyar anime-szubkultúráról.
Előre szólok, hogy mivel hatalmas volt a kérdőív, hatalmas a hozzá tartozó videó is. Pontosan ezért hordozható változatban is elkészítettem a beszélgetést: a kutatási eredményeket PDF-ben, a beszélgetést pedig MP3-ban töltheted le, például utazás közbeni hallgatásra.
Hogy pontosan milyen eredményekre jutottunk a kiértékeléskor, ahhoz tekerj lejjebb, ha pedig letöltenéd a kutatást és a beszélgetést, akkor kattints ide:
Nagy Anime Kutatás – rövid összefoglaló
Aki a rövid verzióra kíváncsi sok hujjogással, annak itt a kutatás főbb eredményeit röviden összefoglaló bejelentés – és a jelenlevő kb. ezer ember reakciói – a jubileumi Animeconon:
A kutatás részletei és tanulságai
A fenti videóban csak röviden átszaladtunk a fő eredményeken, az igazi munka ezután következett. Ezért is van az, hogy bár a con 2013 nyarán volt, csak mostanra készültünk el vele – a fene vigye el, hogy nem vagyunk főállású animekutatók (MÉG, muhaha! :D ).
A beszélgetésben a következő kérdésekre kerestük a választ – zárójelben melléírtam, hogy hova kell tekerni, ha arra a részre vagy kíváncsi:
- Mennyire tudja lefedni egy kutatás az animés társadalmat? (01:33)
- Hány évesek a magyar animések? Itt cáfoljuk a tini-tévhitet. (05:46)
- Itt meg azt, hogy a fiúk lennének többségben. (08:06)
- Hány animét láttak, hány mangát olvastak életükben a magyar animerajongók? (11:04)
- Mi az első anime, amit láttunk vs. az első rajzfilm, amit láttunk, de később tudtuk meg, hogy anime? (14:00)
- Melyik műfajok a magyarok kedvencei? (16:39)
- Hányan tanulnak japánul? Hányan voltak már Japánban? (20:56)
- Milyen Japánhoz kötődő tevékenységeket ismersz / gyakorolsz? (23:33)
- Hogyan változik az életkorral a viszony a buddhizmushoz és a sintóhoz? (25:58)
- Mekkora az átfedés az animések, a gamerek, a fantasysok, a sci-fisek, az RPG-sek között? (27:03)
- Hogyan változik a korral a szubkulturák közti átjárás? (29:50)
- Az anime-rajongók jelentős része még sosem járt conon?! (31:10)
- Az anime leválaszt a társadalomtól és a többi embertől? Hát nem. (32:52)
- Mekkorák az animés baráti társaságok, és mekkora a magyar animés társadalom? (35:32)
- Hol élnek a magyar animések? Magyarország anime-térképe (38:20)
- Hol vannak a legnagyobb vidéki klubok? (40:10)
- Mik a legjobb animék a magyar közönség szerint? Mik a kitöltők életéletének legfontosabb animéje? 50-21. helyezettek (41:05)
- A kitöltők szerinti legjobb animék, 20-11. helyezettek – mitől fontos valakinek az életében egy anime? (43:30)
- Minden idők legjobb 10 animéje a magyar animés lakosság szerint (44:30)
- Még mélyebbre mászunk az adatokban: hogyan változik a „legjobb animék” sorrendje a kitöltő korától függően? (47:11)
- Mik a felmérés legfontosabb tanulságai? (49:40)
Ennyi felvezetés után pedig most már tényleg indulhat a részletes kiértékelő-videó!
Mik az anime kutatás legfontosabb tanulságai?
Rengeteg területet fedtünk le a kutatásban a japántanulástól és a kulturális érdeklődéstől kezdve a meghatározó animés élményeken át a más szubkultúrákkal való kapcsolatig.
Számomra azonban mégis az az egyik legfontosabb eredménye a kutatásnak, hogy a statisztika egyértelmű:
- a magyarországi anime-szubkultúra többségében nőkből áll,
- másfélszer annyian vannak benne az idősebbek, mint a tinik,
- és a szubkultúrában mozgók a közös érdeklődési kör nyomán építik a szociális kapcsolataikat is.
Nem lehet antiszociálist kiáltani egy olyan közösségre, amiben az embereknek átlag 19 szociális kapcsolata van a szubkultúrán belül.
Nem lehet fiúk erőszakos szórakoztatásának tekinteni egy olyan kulturális területet, ami több száz teljesen különböző mű befogadására alapul.
Nem lehet átmeneti hobbinak tekinteni valamit, amiből nem hogy nem nőnek ki a résztvevők, hanem viszik magukkal, és a felnőttkorukra is velük marad.
Nem lehet feleslegesnek mondani egy olyan érdeklődési területet, ami megnyitja az utat egy tágabb kulturális érdeklődés felé.
És hogy mit jelent mindez? Egyszerűen annyit, hogy egyszer és mindenkorra bebizonyosodott, hogy nem igazak a sztereotípiák.
Töltsd le a Nagy Anime Kutatás teljes anyagát
A videóban is mondjuk, de álljon itt még egyszer: a Nagy Anime Kutatásnak itt nincs vége. Egyrészt a nagykutatást is meg fogjuk ismételni – ahogy a blogom nő, úgy egyre több embert érek el én is, még több helyre tudunk eljutni legközeleb. Másrészt nagyon sokat tanultunk ebből a kutatásból kutatástechnikailag is, amit fel fogunk tudni használni. Harmadrészt pedig szeretnék a jövőben kisebb, fókuszált kutatásokat is végezni – nagyon ígéretes volt például a mini-előkutatás azzal kapcsolatban, hogy a magyarokra is igaz-e, hogy az animések introvertáltak.
Szóval ha érdekelnek a kutatás eddigi eredményei, vagy csak követnéd a jövőbeni fejleményeket, kattints ide:
Most te jössz!
Ha végiggondolod a személyes tapasztalataidat az anime-szubkultúrával kapcsolatban, volt olyan sejtésed, amit megerősített a kutatás? Vagy épp ellenkezőleg, van, amit eddig máshogy gondoltál, és rácáfoltunk valamire? Írd meg a bejegyzés alá kommentben!
De jó, tökre vártam ennek a kutatásnak az eredményét!
Hirtelen felindulásból végig is hallgattam, és most jól leírom, ami az egyes témák kapcsán felmerült bennem. Az itt vázolt elképzeléseim a legtöbb esetben a saját meglátásaimon, tapasztalataimon és sejtéseimen alapszanak, szóval nem tudom, mennyi közük van a valósághoz. Nyugodt lélekkel szét lehet szedni őket.
Megnézett animék, elolvasott mangák:
-Szerintem egyáltalán nem ritka 100 anime. Akár már azoknak is, akik velem egykorúak (26) nagyobb választék állt rendelkezésére könnyen elérhetően (anime sorozatok számának jelentős emelkedése a kétezres években [szerintem], illetve a magyar szélessávú internetelérés elterjedése+modern fájlmegosztás). A 100 anime sorozatonként átlagosan 24 résszel számolva 960 óra összesen, szerintem ennyi ideje gimnázium és egyetemi évek alatt (6-7 év) simán van a legtöbb embernek, ha 2-3 naponta néz egy órányi animét átlagban.
-A mangaolvasás még elég sok dolog miatt van hátrányban. Színes, hangos animációt nézni lényegesen könnyebb, mint fekete-fehér, sokszor alacsony felbontású scaneket olvasgatni. A manga lényegesen nagyobb nyelvismeretet kíván az olvasótól is, de a fordítótól pláne. Nem tudok statisztikát képregény-rajzfilm összehasonlításról, de szinte biztos vagyok benne, hogy a mangában sokkal több a történetegységre jutó szöveg, mint az animében, és nem mellesleg írva van, azt pedig lényegesen kevesebben tudják megbízhatóan értelmezni és fordítani, mint a hallott szöveget a különleges karakterkészlet miatt. Anime feliratozásnál persze az időzítéssel kell babrálni, de a mangáknál is van a fordítás mellett más macera, például a “hangok” lefordítása és formázása, és a szöveg tördelése, átalakítása úgy, hogy beférjen a szövegbuborékba. Animénél nem nagy para, ha pocsék a felbontás, a sub elég nagy méretű általában ahhoz, hogy olvasható maradjon, ellenben írásban általában az lefordított szöveg hosszabb, mint az eredeti, tehát kisebb méretű betűk vannak rajta, idegesítő/nem lehet kibogarászni így a mondatokat néha.
Milyen műfajú animét szeretsz leginkább:
-Abszolút spekuláció következik: Talán nem mindegy, hogy milyen animék vannak. Ha feltesszük, hogy főleg azok töltötték ki a kérdőíveket, akik sok animét fogyasztanak, egyrészt azért, mert elhisszük, hogy megnéztek száz sorozatot, másrészt azért, mert elég aktívak a közösségben ahhoz, hogy tudomást szerezzenek erről a kérdőívről, akkor elképzelhető, hogy azért csinálják ezt, mert sok olyan anime van, amit szeretnek. Felmerül, hogy miért szeretik ilyen sokan a slice of life animéket. Ahogy mondja is Ádám, a legtöbb animében keverednek a műfajok, és például én úgy éreztem, hogy a slice of life-ot szeretik mindenbe belerakni, sokszor humoros helyzetek megteremtésére, máskor világ-/katakterépítési célzattal. Rengeteg az olyan anime ugye, amiben “X egy átlagos középiskolás, de….” jellemzően falamilyen fantasy fordulat történik, és lám, slice of life+fantasy, ami nagyon gyakori kombináció. Szintén gyakran félig slice of life egy dráma, vicces vagy romantikus anime, istenigazából magában nem nagyon találkoztam még vele.
Sintó népszerűsége:
-Valóban kevesebb az érdeklődők aránya az idősebb generációkban, de nem a “nem érdekel” javára, hanem a “már próbáltam”-éra. Szóval valójábannem változik olyan nagyon az érdeklődők köre, csak az idősebbeknek már volt ideje foglalkozni a témával a jelek szerint.
-Amúgy a buddhizmus és a sintó iránti érdeklődést szerintem befolyásolja az is, hogy előbbi egy már ismertebb, többnyire animékben se annyira túlszinezett dolog, míg a sintó abszolút egzotikum, ráadásul a fantasy animék mágiája elég erősen sintó alapú szokott lenni inkább, egyértelmű, hogy a fiatalabbaknak melyik kelti fel az érdeklődését, de végül is ilyesmire Ádám is utal. Az is egy lehetséges feltevés, hogy mivel a Japánról rendelkezésre álló információ mennyisége hatalmasat változott a kitöltő idősebb korosztály gyerekkora óta, ezért lehetséges, hogy a sintóról lényegesen később hallottak, mint a buddhizmusról, és esetleg akkor már kevésbé voltak nyitottak.
Egyéb kulturális területek:
-Baromi érdekes lenne egy valós szám arról, hogy milyen arányban játszanak rendszeresen Magyarországon különböző korcsoportok, és valószínűleg izgalmasak lennének, de az animés kutatás jó eséllyel tényleg nem reprezentatív ebből a szempontból sajnos, mert ugye Japán a világ maradékához képest aránytalanu sok videójátékot készít, ezek közül rengeteg népszerű nyugaton is, ráadásul nagyon jellemző rájuk az animék és mangák általános grafikai stílusa is, szóval abszolút közel áll ahhoz, ami már alapból érdekli az anime rajongókat.
Jártál-e már conon:
Hm, ez az arány kicsit meglepő tényleg. Nagyon érdeklene, hogy honnan jöttek azok, akik itt nemre szavaztak, és vajon jellemzően melyik korcsoportból. Ezeknek az embereknek is szociális élmény az anime, tehát ha conra nem is járnak, de találkozgatnak ismerősökkel, vagy legalábbis aktívan jelen vannak valamilyen online közösségben? A “hány animés ismerősöd van” alapján számukra is szociális élmény, de talán túl kényelmetlen számukra a hatalmas tömeg, ami conokon van? (És még csak véletlenül sem magamból indultam ki.) Persze gondolom külön kutatás nélkül nem nagyon lehet erről sokat mondani, de kár, hogy végül nem elemeztétek tovább.
Köszi a részletes visszajelzést! :)
„Szerintem egyáltalán nem ritka 100 anime. A 100 anime sorozatonként átlagosan 24 résszel számolva 960 óra összesen, szerintem ennyi ideje gimnázium és egyetemi évek alatt (6-7 év) simán van a legtöbb embernek, ha 2-3 naponta néz egy órányi animét átlagban.”
Ez durva, hogy kiszámolva ilyen kevés, a 100 olyan soknak hangzik, tényleg simán megvan. Na majd egy szabad estémen végiggondolom, hogy én hány animét láttam, mert igazából még sosem gondoltam végig – mondjuk nálam speciális az eset mert én a kutatások meg előadások miatt kevesebb animét láttam sokszor.
A mangaolvasás hátránya tényleg sok faktornak köszönhető, a beszerzhetőség, a fordítási és megjelenítési minőség (az angoloké is). Van már egyáltalán olyan digitális mangaolvasó rendszer, mint ami mondjuk a Crunchyroll és hasonlók az animében? Jó fordítással, jó minőségben? Arra be is fizetnék.
„Felmerül, hogy miért szeretik ilyen sokan a slice of life animéket. Rengeteg az olyan anime ugye, amiben “X egy átlagos középiskolás, de….” jellemzően falamilyen fantasy fordulat történik, és lám, slice of life+fantasy, ami nagyon gyakori kombináció. Szintén gyakran félig slice of life egy dráma, vicces vagy romantikus anime, istenigazából magában nem nagyon találkoztam még vele.”
Jó felvetés, gyakran a műfaj az egyéni megítélés kérdése, mert annyi kavarodás van. Én pl. nem sorolom a slice of life-ba azokat az animéket amiben vannak percek amikor a szereplők normális életét látjuk, elvégre anélkül nem igazán van meg az alaphang + azonosulási felület, amire aztán rá lehet dobni a pl. fantasztikus elemeket. De attól még nem kerül át nálam valami a slice of life kategóriába, míg lehet hogy sokaknál igen.
„Az is egy lehetséges feltevés, hogy mivel a Japánról rendelkezésre álló információ mennyisége hatalmasat változott a kitöltő idősebb korosztály gyerekkora óta, ezért lehetséges, hogy a sintóról lényegesen később hallottak, mint a buddhizmusról, és esetleg akkor már kevésbé voltak nyitottak.”
Fontos (és felmerült már a Youtube-kommentekben is) hogy a buddhizmussal ellentétben a sintóról egyszerűen nincs valóban normális minőségű anyag itthon. És tényleg nincs. Még angolul is egy kezemen meg tudom számolni az értelmes könyvek számát a sintóról – begyűjtöttem jó párat, de a fele nagyjából kuka, annyira tájékozatlan. Nehéz téma a sintó, tényleg nagyon kell ismerni hozzá Japánt, néhány időt nem kímélő antropológuson illetve valláskutatón kívül eddig nem láttam olyat aki értelmesen el tudná magyarázni.
„Baromi érdekes lenne egy valós szám arról, hogy milyen arányban játszanak rendszeresen Magyarországon különböző korcsoportok”
Vajon nem készült még hasonló kutatás? Meg kéne kérdezni a nagy játékportálokat.
„Jártál-e már conon: Nagyon érdeklene, hogy honnan jöttek azok, akik itt nemre szavaztak, és vajon jellemzően melyik korcsoportból. Persze gondolom külön kutatás nélkül nem nagyon lehet erről sokat mondani, de kár, hogy végül nem elemeztétek tovább.”
Azt meg tudom kérdezni Vikitől, hogy mi a korcsoport-eloszlása azoknak akik nem jártak conon (meg is kérdeztem, majd jövök update-tel). Sajnos valóban nem tettünk különbséget aközött, aki conra jár, és aki egyéb, nem-con-de-anime-jellegű-összeröffenésre, pedig visszatekintve ez fontos megkülönböztetés. Legközelebb. :)
De jó!
Örülök ennek a kutatásnak, mert ezzel is most jó pár ismerősöm orra alá dörgölhetem, hogy nem egy magamba forduló, „még mindig mesét néző”, befelé forduló zombi vagyok. :) Sokan vagyunk, egy élő fejlődő közösség. Mivel már 28 éves /nő/ vagyok, a munkahelyemen sokszor kapok negatív visszajelzést a fanságom miatt. De mindig is büszke voltam arra, hogy animés vagyok és bármi lesz is nem érdekelnek a sztereotípiával mérgezett anyatejen felnőtt emberek. Ezen is látszik / én, mint élő példa/, hogy az anime szeretete bele ivódik az ember lelkébe és nemhogy fakulna, csak még erősebb lesz idővel. Hiszen egyre több animével és mangával találkozik az ember, egyre több élményt kap, új embereket ismer meg általuk, tanulhatunk és bővülhetünk belőlük… szóval nekem teljesebbé teszi a mindennapjaimat.
A kérdőív eleje nekem egyáltalán nem okozott nagy meglepetést. Nem csak a conon/ bár csak ritkán járok conra, mostanában évente ha egyszer/, hanem az animével foglalkozó internetes közösségekben is feltűnően több a lány, mint a fiú. Talán tényleg csak azért, mert a fiúk annyira nem aktívak a közösségi életben, de hát az is igaz, hogy arányaiban is több a nő a világon, mint a férfi. Az sem meglepő, hogy sokan nem járnak conra. Az idősebbeknek nem ugyanaz a szórakozás, mint a fiatalabbaknak, ráadásul a nagy távolságok miatt nehéz is lehet megoldani a conra járást. Van pár ismerősöm, aki nem is vágyik a con forgatagára, ezért soha sem tervezte, hogy elmegy.
Az viszont meglepett, hogy szkeptikusan álltatok a több, mint 100 anime kérdéshez. Hiszen a kérdőívben is kiderült, hogy nem csak tinik néznek animét. Egy idősebb emberkének pedig már a megélt évei miatt is több ideje volt animét nézni. És ha bele gondolunk, hogy a top 50 animét ismerem/feltételezem a válaszadók is ismerik :) / és voltak időszakok amikor csak egyfajta műfajú animéket néztem garmadára, akkor én akár 300nál is többet láttam. Tehát szerintem az a 100 egyáltalán nem sok. /Tegyük hozzá, hogy a vége nincs naruto és one piece minden részét láttam és annyi mangát is olvasok amennyihez hozzá tudok férni :) / Persze nem lehet mindenki olyan elvetemült, mint én, de szerintem még így sem sok az a 100.
A top 10 anime se lepett meg igazán. Hiszen ezek a magyar tv. által is közvetített animék. Amihez könnyű volt hozzáférni. Még a magukat nem animésnek vallók is ismerik a narutot pl.
Jó volt látni egy ilyen átfogó kérdőívet. Bár az is igaz, hogy még sok-sok kérdést fel lehetne tenni. Engem az is érdekelne, hogy az animések között hányan vannak, akik a kisebb műfaji közösségek tagjai. Mondjuk a yaoisok, mert az itthon is egyre több rajongót vonz.
Mindenesetre kitartást a továbbiakhoz.