A rész tartalmából: Baj van, nem megy a frissen beszerelt klíma. Gyerekkori emlék a ludas? Vagy az atomenergia? Az Antarktika Kft. klímaszerelői szerencsére mindig számíthatnak egymásra, ha az ügyfélnek panasza van.
A társasházunkban épp felújítást végeztek, és barátságosan elbeszélgettem azzal az úriemberrel, aki épp az ajtónk előtt mókolt valamit. Megbeszéltük, hogy milyen trehány volt az építtető, hogy csempét tettek le járólap helyett, mert az volt olcsóbb, stb., és elpanaszoltam neki, hogy a szigetelést is szinte teljesen kispórolták az új építésű házból, és a falvastagság is hagy kívánnivalót maga után, úgyhogy télen vastag zokniban is átfagy a lábunk, nyáron meg megdöglünk a melegtől. Már gondolkodtunk klímaberendezésen, de hát az drága dolog. Ó, nem drága az, mondta az úr, van rokon aki ezzel foglalkozik, itt egy névjegykártya.
Így ismertük meg az Antarktika két főszereplőjét, Koloszár Andrást és Bárdi Gergőt, akinek akkor tényleg volt egy klímaszerelő cége, csak amikor bekopogtak, még nem tudtuk, hogy színészek is (csak nagyon ismerősek voltak valahonnan). Aznap, amikor felszerelték a klímánkat, épp egy pályázatra írtunk volna szinopszist Nórával, de a garázsba behajtó, kötelességtudó lakók eszén nem lehetett túljárni, rögtön kiszúrták a gyanús csöveket a padlónkon át a garázsba toló, és azt gyanús szerkezetekbe beledugdosó gyanús fiatalembereket, és reflex-szerűen elkezdték feljelenteni őket meg aztán minket is a közös képviselőnél, akinek egyenként kellett mindenkit megnyugtatnia, hogy:
- igen, az urak klímát jöttek szerelni,
- nem, nem túl fiatalok hozzá,
- nem, nem gyanús az eszköz amit a garázsfalra szerelnek (ez volt a kültéri egység)
- nem, nem fog felrobbanni, nem, nem fog sav csöpögni belőle az Audijukra
- és igen, pont azért oda kell szerelni, hogy megfeleljen az előírásoknak.
A fiúk bámulatos rutinnal szerelték le a nyugdíjas bácsitól kezdve a vérben forgó szemű, gyermekei életét féltő anyukáig mindenkit, mégis a nap jó része elment az adok-kapokkal. Mire újra a gép elé ültem, hogy végre nekiálljak a szinopszis gépelésének, az egyébként fejlesztendő terv helyett az alábbi mondatot írtam le tagline-ként:
K és B klímaszerelés közben kalandokba keverednek.
Ebből nőtt ki az Antarktika koncepciója még 2011 elején, de bár nyertünk a pályázaton, azt végül gyártás nem követte, így betettük ezt is a magyarsvédasztal portfóliójába. A nagyobb volumenű jeleneteket (mint a klímaszerelés az extremista szektánál, a környezetvédő tüntetésen, vagy a mosóporreklám-családnál) sajnos kénytelenek vagyunk eltolni akkorra, amikor már pénzünk is lesz forgatni, nem csak egy kameránk meg egy szabad délutánunk, addig marad a kis létszámos ökörködés meg a szomorú szamuráj.
Vélemény, hozzászólás?